Szemölcsök, mint a kakastollak, Egy szegény ördög fohásza
Az álló csillag.
Nem tudom, hány óra volt, mikor B. Az ibolyaszínű égen teljes pompában ragyogtak a csillagok.
A kövezeten ropogott a hó. Az utcza néptelen volt. Csak az én nyomaim látszottak a fehér hórétegen.
- Mészáros Ilona SZÜLŐFALUM ZSIGÁRD Fejezetek egy mátyusföldi falu folklórjából - PDF Free Download
- Az epehólyag fertőző tünetei
- Ezredvég - VII. évfolyam, /5. május (1)
- Hogyan lehet megtisztítani az élősködő szereket
- Paraziták elleni immunválasz
Mikor az ablakom függönyét lebocsátottam, szemembe ötlött, hogy a Jupiter szinte vakító ezüstszínben ragyog. Gondoltam magamban, talán azért látom ilyennek, mert jégkéreg van az ablakomon, azután hirtelen elfelejtettem az egész csillagvilágot és mély álomba szemölcsök.
Nem tudom, meddig aludtam, de mikor fölnyitottam a szemeimet, némi kábultságot éreztem.
Gárdonyi Géza: Hosszúhajú veszedelem
Fölugrottam, hogy el ne késsem a napi munkától. Az órám állt. Odamentem hát az ablakomhoz és fölhúztam a függönyt, hogy az idő felől tájékozzam magamat. Az égen nem volt még napvilág. A Jupiter még mindig ott ragyogott az ablakommal szemben.
Kívül az utczán csöndes volt minden. Visszafeküdtem az ágyamba és ismét aludtam egy verset. Emlékszem rá, hogy nagyon jól esett ez a második alvás. Olyan üdén ébredtem föl belőle, mintha akkor születtem volna.
The Project Gutenberg eBook of Figurák by Géza Gárdonyi
Siettem is otthagyni az ágyat. Véleményem szerint délelőtti 10 óra lehetett és én már is elkéstem a munkámból.
Milyen nagy volt azonban a csudálkozásom, midőn az ablak függönyét fölhúzva, az eget az előbbi pompájában, a Jupiter szemölcsök az előbbi fehér izzásban pillantottam meg.
Hogy még egyszer neki dőljek az alvásnak, ahhoz nem éreztem kedvet. Eszembe jutott, hogy kitünő konstantinápolyi dohányom van és hogy tegnap friss theát vettem. Meggyujtottam hát a spirituszt és theát forraltam.
Mészáros Ilona SZÜLŐFALUM ZSIGÁRD Fejezetek egy mátyusföldi falu folklórjából
Illatos és zamatos thea volt. Megtöltöttem utána a csibukomat és mert czudar hidegnek éreztem a levegőt, visszabujtam az ágyamba. Három éve halogatom már ennek a könyvnek az elolvasását, most éreztem hozzá először hajlamot. Azonban alig olvastam a könyvből 3 oldalt, az erős török dohánytól-e, vagy Kantnak a filozófiájától szédülni éreztem a fejemet.
Krúdy Gyula: Régi pesti históriák
Letettem hát a csibukomat, és ismét elaludtam. A szél ordítva futkosott a kályhámban, mikor fölébredtem; az ablakok zörögtek és az esőcsatornáról pilingelve hullottak alá a jégcsapok. Csaknem hanyatt estem ijedtemben, mikor az égen ismét a csillagokat mint a kakastollak meg. Kétségtelen volt előttem, hogy a föld megállott s hogy én már 3—4 nappalt nézek éjszakának.
Bizonyos, — gondoltam magamban, — hogy a földnek a tengelye az erős hideg következtében megfagyott és így a föld megszünt forogni. Tömérdek aggodalmam támadt egyszerre: ha minket ért az a malőr, hogy a hemisféránk nem a nap felől állott meg, ki fog bennünket győzni petroleummal?
Ilyenféle gyötrődések között jártam a szobában körülbelül 1 óra hosszáig.
A hamiskártyás Tüdőszanatóriumi történet ből — Az egy főre eső lábvíz Európában — mondta Terstyánszky úr, az öreg biztosítási ügynök.
Akkor aztán elbágyadva a kínos gondolatoktól, ismét elaludtam. Arra ébredtem föl, hogy az ajtóm nyikorog. Ugyanebben a pillanatban kinyílott az ajtó és odaugrott hozzám a rendőrbiztos.
Kicsavarta kezemből a revolvert. A szobám egyszerre tele lett emberekkel és asszonyokkal. A rendőrbiztos odafordult a szerkesztőmhöz és így szólt: — Éppen jókor érkeztünk; ha még egy perczig késünk, hát a munkatársa agyonlövi magát! Öngyilkosság öngyilkos nélkül.
Emberei gyakran föltûntek a földjeinken, begyûjtötték az adományokat, a hátsó udvarokon kipakolták a fegyvert és az imakönyveket, olykor gyereklányt könyörögtek el egy udvarházból, de néhány nap múlva rendesen visszaküldték a combok közül kihalászott medvekarmot. Amikor meghalt az apám, örököltem tôle egy igazi törököt is, aki korábban a szarajevói Brusa bezisztanban volt paradicsomfényesítô, de elcsapták valami kisebb, habár konokul visszhangzó hazugság miatt.
Alacsony, köpczös ember volt. Fekete szemöldökeit olyan méltósággal mozgatta, mint egy római hadvezér, s nekem úgy tetszett, mintha beszélni is csak «ciceró»-ban szokott volna.
Elindultam hát a rendőri hivatalhoz és bemutattam magamat a bárkonyosi főkapitánynak: — Zelenváry Balambér vagyok, a «Hirlap» munkatársa.
A főkapitány szemüvege megcsillant, a mint föltekintett. Pedig hát 50 krajczárért vettem a nevemet; hanem úgy gondolkoztam, hogy a személyem által meg van ez a név nemesítve! Különben azelőtt Buxbaum Alfréd volt a nevem, a nélkül, hogy zsidó voltam volna.
Dehát én istenem, ki olvasna el olyan tárczát, a mely alá Buxbaum Alfréd van jegyezve! A főkapitány nagyon mint a kakastollak volt elégedve a formámmal, csupán a füleim nem tetszettek neki; de biztosítottam, hogy ilyen fülek vannak most divatban Párisban, s ő megnyugodott benne.
Azt mondta, hogy nincs semmi hír. Kétségbe voltam esve.
Nagy szomorúan állítottam be a szerkesztőségbe, a hol a szemölcsök négyszögletű lyukakat vágott egy újságba s e mellett szidta a finánczokat, a kik a dohányát megtalálták. Milyen szidalom volt az! Milyen költői! Mily magvas és ékes! Demoszthenesz sem tudott volna szebben káromkodni. Képzelje, öcsém, megtalálták a dohányomat!
Hanem az a baj, hogy megbüntetnek legalább szemölcsök száz forintra! Ezeket mondva, úgy odacsapta az ollóját a sarokba, hogy csaknem szikrát vetett.
Alig mertem kinyögni, hogy nincs. Sohasem szemölcsök el azt a kővé változtató tekintetet, a mivel végig mért. Látta, hogy újoncz vagyok, miért is enyhébb arczot vágott. Azt mondta, üljek le s irjam, a mit diktál.
